Július derekán a hatalmas kánikulában barátnőmmel egy kis strandolást terveztünk. A lakhelyünktől nem messze lévő Nagyteveli víztározóhoz, annak is a strand részére látogattunk el. A tó egy völgyzárógátas 35ha-os öreg tározó. Először 1947-ben telepítettek bele pontyokat, ezért már a számunkra érdekes nagy testű bajuszosokat is feltételezhetjük benne. Jó pontyhorgász módjára nem csak a pancsolásra figyeltem, hanem a halak mozgását is megpróbáltam szemmel tartani. A Bakony szívében lélegzetelállító szépségű tóban szép számmal sejtették magukat kedvenc halaink. A strandolás után a programot egy kis tó körüli sétával, kérdezősködéssel zártam. Célzottan nagypontyokra vadászva csupán 2-3 ember horgássza a tavat, akik elmondása szerint nagyon ritka fogásnak számít egy-egy 10kg feletti példány.

Július végén úgy határoztam, hogy egy hétvégét rászánok a tóval való ismerkedésre. Nagy eredményre nem számítottam, mert a 35 ha-on, ahol 1 és12m között minden vízmélység megtalálható, három éjszaka kevésnek mondható a sikeres horgászat érdekében.
Mikor megérkeztem a tóhoz szerettem volna más helyre ülni, mint amiket a helyi pontyhorgászok vallattak ezért nem az ideálisnak mondható tó közepén lévő 4-7m-es vizet választottam, hanem a gát melletti stranddal szemközti legmélyebb szakaszt ahol 8-12m-es vízoszlopot található. Persze azért is szimpatikus volt a hely mivel ezt a részt nagyon kevesen látogatják.
Pénteken délután a táborállítás után nagy lelkesedéssel kezdtem neki a csónakos helykeresésnek. A parttól meredeken mélyülő víz tőlem 50m-re már 8m-es volt. Azt a részt szerettem volna kitapogatni ahol a parti törés a gát meredek falával összeér. Úgy gondoltam, ebben a sarokban sok táplálék gyűlhet össze, amit talán rendszeresen látogatnak a tóban élő pontyok. A másik botommal mindenképpen a legmélyebb szakaszt akartam meghorgászni, amit a tóban található régi eliszaposodott patakmederben leltem meg. Itt a radar 11,5m-t mutatott. A meder két széle iszaposból egyre keményebbre váltott, ennek találkozását terveztem meghorgászni. A helykeresést nem csupán a radarra bíztam, hanem végigtapogattam a környéket egy zsinórra kötött ólommal is. Az iszap és kemény találkozásánál így bukkantam egy patkó alakú akadóra, aminek vékony ágait is éreztem a tapogató eszközömmel. Úgy gondoltam az elhagyós módszerrel meg tudom horgászni a helyemtől 200m-re elhelyezkedő akadót. Elégedetten tértem vissza a partra, hogy végre felcsalizhassam horgaimat és a teveli pontyok szájízét megtalálhassam.

A partközeli botomra a minden évszakban minden vízen működő tonhalas Tuna Glamourt használtam. Az akadóba pedig a füstölt lazacos Smoked Salmon Glamourt tettem. A vízhőmérséklet 1m-en 25, a fenéken közel 12 méteren pedig 10 celsius volt. Ezért is gondoltam erre az ízre. Ugyanis ez működik alacsony vízhőmérsékletnél is. Etetésre kizárólag bojlit használtam vegyesen, boosterrel ízesítve. Ezzel próbáltam a tóban bujkáló kapitális példányokra fókuszálni. Az 50m-re elhelyezkedő bójára gazdagabban 3kg bojlit szórtam koncentráltan, míg az akadóra csupán pár marék bojli került. Sötétedéskor a helyén volt minden.
Nagy izgalommal vártam az elkövetkezendő napokat mivel ismeretlen volt előttem a tó. 10 órakor megszólalt a part közeli botom kapásjelzője. Az erőteljes kapás után 5 perc múltán szákolhattam is az első pontyot, ami 8kg-os súlyával önbizalmat adott a további horgászatra.
Ezután reggelig 9 darab pontyot fogtam 2-8kg között. Csodálkoztam, hogy ezek a kisebb pontyok ilyen aktívan reagáltak a kimondottan bojlival etetett partközeli helyre. Ízlett nekik a felkínált falat. Viszont a belső helyemnél nem mutatkozott kapás. Ezt a szereléket nappal sem bántottam. Bíztam benn, hogy ott lesznek a nagyobb pontyok, ahol nem tömörülnek kisebb társaik.

Szombaton napközben sem álltak meg a kapások estig 8db pontyot szákolhattam, egészen 6kg-ig. Estére a jól működő bójámra is csak pár marék bojlit szórtam booster nélkül, így próbáltam csökkenteni a kapókedvet a kisebb pontyoknak. Az akadónál lévő botot újracsaliztam és 3 marék bojli társaságában visszajuttattam a patkó alakú bokor közepébe. Az álmatlan éjszaka 13 pontyot eredményezett 8kg-ig. Ismét csak a partközeli helyről.

Vasárnap reggel 6 órakor taktikát kellett váltanom, mivel elképzelésem szerint a sok kisebb ponty nem engedte táplálkozni a nagyobbakat. Ebben a pillanatban az akadóban lévő szerelékem őrületes tempóban indult meg. A vizet kémleltem és a taktikán gondolkoztam a bot mellett éppen, ezért hamar tudtam reagálni. Ráfogtam a dobra így a hal pár másodpercre megállt. Ezután lassan a gát irányába oldalazott. Féltem a sok kagyló miatt, el ne vágják a zsinórt. Pár méterrel közelebb húztam és csónakba pattantam. Még közel 15 perc kellett mire a 11 méteres vízből felhúztam a halat. A csónakba emelve láttam, hogy halam közel jár a tíz kilóhoz, esetleg már át is lépte. Partra érés után azonnal mérlegeltem 10,5kg. Lagalább annyira örültem, mint egy nagypontyokkal teli tóban fogott 20kg-os pontynak. Ez igen gondoltam magamban, igazi kihívás egy ilyen vízen megfogni a fantom halak közül egyet. Ez való nekem.

Ezután azonnal visszatettem a szerelékemet a helyre. A partközeli „matchbotos” etetést ennek örömére fel is számoltam. A patakmederben kerestem helyet a szereléknek. Hasonló vízmélységben helyeztem el, mint amit az akadónál találtam, de ezt a kemény sávra tettem. Az etetés pár marék bojliból állt. Délután 2 óráig nem is történt semmi, de ekkor ismét vehemens kapás következett az új helyről. Hatalmas erőt éreztem a zsinór másik végén. Ráfogtam a dobra, de ezt a halat nem tudtam megállítani, azonnal csónakba pattantam. Miután utolértem próbáltam felerőltetni a nagy mélységből ellenfelemet, ami nem is tűnt könnyű feladatnak. Egy tapodtat sem mozdult a hal a fenékről. Közel 10 perc után nyertem pár méter zsinórt az orsóra, amire a hal a gát felé kezdte húzni velem együtt a csónakot. Tudtam, hogy a zsilipre tapadt sok kagyló véget vethet a fárasztásnak. Mielőtt még elérhette volna a betonfalat a motorral ellentartottam az elemi erővel küzdő pontynak. Ismét ráemeltem a halra, ekkor már 1 m-re a vízfelszín alatt harcoltunk egymással. A tiszta vízben körvonalazódni kezdett egy gyönyörű tükörponty. Ebben a pillanatban ismét megiramodott a fenék felé, és a botom hirtelen megkönnyebbült. Elment a hal, amivel bebizonyíthattam volna, hogy igenis rejteget még a tó néhány őslakót. Ezután letörten csónakáztam visszafelé miközben a kagylók által teljesen meggyöngített előkét vizsgálgattam.
Kelletlenül csaliztam újra egy új flurokarbon előkét, de amit ezután láttam nem kívánom senkinek. Vízibiciklivel megjelentek a strandoló az új hely felett és a 12m hosszú bóját elkezdték kiemelni a vízből. Talán a felénél tarthattak mikor a bójám megadta magát, eltört. Persze ekkor elengedték és az alsó fele alásüllyedt. Eközben egy másik vízibicikliből az akadóban lévő H bólyámat helyezték át az ő általuk jónak vélt helyre. A túra 10 perc alatt rémálommá vált. A délután a helyek újrakeresésével telt, de bevallom már elég kelletlenül végeztem a feladatot. Estére sikerült végre mindent rendben tudnom és megígértem magamnak, hogy hétfő reggel mielőtt megérkeznek a fürdőzők én elhagyom a terepet.
Vasárnap, az utolsó este sötétedéskor ismét egy erős intenzív kapásra ugorhattam a bothoz. Az akadóban megéhező ponty miután ráfogtam a dobra, nagy sebességgel felém kezdett úszni. Csónakba ugrottam és a hal fölé motoroztam ezután ismét egy fantasztikus fárasztás következett, de közel sem olyan, mint a nagy tükrösé, aki elköszönt idő előtt. 10 perc fárasztás után a hal a felszínre feküdt, így könnyedén megmeríthettem. Láttam rajta hogy szép hal. A mérleg 11kg mutatott. A fantasztikus tövest a reggeli fényképezésig elraktároztam.

A szerelék elhelyezése után ismét beindultak a kapások és mindkét hely felváltva adta a halakat. Megjelentek a falánkabb 4-8kg-os pontyok, akik teljesen rágerjedtek a bojlira. Reggelig még 8 ponty múlatta velem az időt. Aztán 9 órakor befejeződött számomra az ismerkedés a Teveli-víztározóval.
A három napos túra alatt 45 kapásból 42 darab pontyot sikerült kifogni.
Úgy gondolom, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom a vízzel. Egy őszi túra alkalmával még szeretném megkísérteni a sorsom, hátha akkor majd kegyeibe fogad a természet és megajándékoz……..

Ács Ferenc
L&R Team