A nyári horgásztúránkra június utolsó hétvégéjén kerítettünk sort, az egyik kedvenc
horgászhelyünkön az S2 horgásztavon. Kétségeink voltak, ugyanis az előrejelzések rekkenő
hőséget ígértek,de ismerve csapatunk fanatizmusát, ez nem szegte kedvünk,még inkább teli
ambícióval vágtunk neki egy újabb bevetésnek .

Érkezésünkkor barátságos fogadtatásban részesültünk, amit Rudi kutya, a tavak hűséges
őrzője heves farokcsóválással nyugtázott . A klímatizált halőrházban jól esett egy kis
szusszanás, és egy hűsítő ital. Nagy izgalommal foglaltuk el az állásainkat, majd ezután
gyorsan csónakba pattantam,hogy elhelyezzem a bójáinkat a szokott helyeken. Mivel már
néhányszor feltérképeztem a vizet, ezzel nem kellett sokat bajlódni,így hamar a helyükre.

Bővebben>>

Egyik barátom kérésének eleget téve látogattam meg a Mezőparti horgásztavat, hogy itt is teszteljem az L&R bojlikat. Ezen a tavon még sohasem horgásztam, ezért tettem egy próbát és egy napra meglátogattam.

A tóról csak annyit tudtam, amit a barátom elmondott. Kizárólag partról lehet horgászni és a tó túloldalán található nádfal elé kell dobni. A távolság pontosan 130 méter.Távdobásban nem vagyok világbajnok, de ezt a távolságot még elérem a 360-as botjaimmal és rakétával. Két etetést alakítottam ki, egyet 130-m távolságban a nád elé, ide ketten horgásztunk. A másik helyet markerúszó segítségével kezdtem keresni. 20 perc keresés után találtam egy ígéretesnek látszó helyet, kb. 100m-en. Ezt a két helyet etettük meg bojlival, maggal és halas pelletel.

Július derekán a hatalmas kánikulában barátnőmmel egy kis strandolást terveztünk. A lakhelyünktől nem messze lévő Nagyteveli víztározóhoz, annak is a strand részére látogattunk el. A tó egy völgyzárógátas 35ha-os öreg tározó. Először 1947-ben telepítettek bele pontyokat, ezért már a számunkra érdekes nagy testű bajuszosokat is feltételezhetjük benne. Jó pontyhorgász módjára nem csak a pancsolásra figyeltem, hanem a halak mozgását is megpróbáltam szemmel tartani. A Bakony szívében lélegzetelállító szépségű tóban szép számmal sejtették magukat kedvenc halaink. A strandolás után a programot egy kis tó körüli sétával, kérdezősködéssel zártam. Célzottan nagypontyokra vadászva csupán 2-3 ember horgássza a tavat, akik elmondása szerint nagyon ritka fogásnak számít egy-egy 10kg feletti példány.

Következő horgászatom helyszínéül egy kis tavat választottam, amelyen már két éve nem horgásztam. Laci barátommal együtt nagy reményekkel vágtunk neki a túrának. Csalinak ismét az L&R palettájáról választottam három ízt. Blueberry, Four Seasons, és Rain Star.
A horogra szánt bojlikat 12 órával a horgászat előtt jól átitattam boosterrel.

Szombat reggel korán érkeztünk meg a tóra, de az éjszakai horgászok már pakolásztak.
Néhány ismerőssel találkoztam és azt mondták nagyon gyenge volt az éjszaka.

Bővebben>>

A Lőrintei-víztározóban élő szép halak híre szlovák barátainkhoz is eljutott, ezért ők is szerették volna kipróbálni magukat ezen a vízen.

Július 11-én reggel, Slavkaval és Stefannal közösen indultunk el egy négy napos túrára, a mesebeli halakat rejtő vízi világba. Miután megérkeztünk, a tó közepén lévő foglalt helyünkhöz siettünk. A tábor kialakítása közben folyamatosan az előttünk elterülő víztükröt kémleltük. Láttuk, hogy minden távolságon vannak szép halfordulások.

Bővebben>>

Az egyesületi tőzegbánya tavunkon minden évben van teljes horgászati tilalom. Már nagyon vártam a tilalom utáni első horgászatot. Úgy gondoltam, ez a 1,5 hónapos pihenő elegendő volt ahhoz, hogy a halak megnyugodjanak és a nádasból előbújva a mederben is kutassanak táplálék után.

Az idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szélmezei Bojlis Kupa. A verseny szervezőjének invitálására, aki egyben jó barátunk is, mi is részt vettünk a megmérettetésen.

Nehéz, rapszodikus vízről van szó.

Tavaly nyár végén történt, mikor egyik ebédszünetben böngésztem a neten. Horgászról lévén szó, természetesen pecás oldalakat bújtam, ami nem meglepő, minden nap így van ez nálam.

Egyszer csak új oldalra bukkantam. L&R. Még sosem hallottam róla, ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Számomra teljesen új a cég, sose hallottam róla. Munkával kevésbé törődve, alaposan végigjártam az oldalt, majd írtam is egy emailt, pár egyszerű kérdéssel. Jött is válasz, szó-szót követett, majd eljött október. Ez idő alatt, több levelet is váltottunk Rőth Róberttel, a cég alapítójával, akiben egy nagyon kedves, jó meglátású embert ismertem meg. Mivel nagyon tetszettek a termékek, egyből rendeltem kész bojlit és alapanyagokat is természetesen. Nah, de lássuk mi sült ki ebből az egészből…

Az idei nyárra terveztünk egy túrát a Pölöskei Öregtóra. Választásunk az 5. számú napijegyes szigetre esett. Csapattársaim pénteken, én munkahelyi elfoglaltságom miatt csak szombaton érkeztem. A szokásos pakolás és sátorállítás után egyből csónakba szálltam, hogy megkeressem a meghorgászandó területeket. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes, a levegő hőmérséklete éjjel csak 12C volt és a víz hőmérséklete is visszahűlt 18C-ra.