Az idei nyárra terveztünk egy túrát a Pölöskei Öregtóra. Választásunk az 5. számú napijegyes szigetre esett. Csapattársaim pénteken, én munkahelyi elfoglaltságom miatt csak szombaton érkeztem. A szokásos pakolás és sátorállítás után egyből csónakba szálltam, hogy megkeressem a meghorgászandó területeket. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes, a levegő hőmérséklete éjjel csak 12C volt és a víz hőmérséklete is visszahűlt 18C-ra.

Egyik horgomat az előttünk található akadó sor utáni törésre helyeztem el, 2,5 méteres mélységben. Mivel tőzegtavakon, melegebb vízhőmérsékletnél már bizonyított nekem az L&R Blueberry Boom bojli így választásom erre esett. Megfigyelésem szerint ez a csali még 24 óra elteltével sem veszi át a „büdös” iszap szagát. Etetésnek 2kg 20 mm-es Bluberry Boom bojlit és néhány marék tigrismogyorót használtam.

Mivel csak négy éjszakát tudtunk a tavon eltölteni, ezért úgy döntöttem, hogy másik botommal keresni fogom azokat a helyeket, ahol a halak táplálkozhatnak. Horgászállásunktól 150 méterre, 3 méteres vízmélységbe helyeztem el szerelékemet egy akadó sor közelébe. A hajszálelőkén egy szem 20 mm-es különleges csokis bojlit kínáltam fel. Ez a termék jelenleg még csak tesztelési stádiumban van, de nagyon jók a visszajelzések, így remélhetőleg hamarosan piacra dobja az L&R cég. A botok a helyükön, én pedig visszavonultam a sátramba, mert az eső szemerkélni kezdett.

Egy kis dobozba készítettem össze magamnak felcsalizott horogelőkéket, előre elkészített leadcore-okat, fűzőtűt és ezt a csónakba tettem. Erre azért van szükség egy ilyen vízen, mert bármikor előfordulhat, hogy bennszakadunk és így a csónakba egyből újra tudok szerelni. Amit még semmiképpen sem felejthetünk a parton az egy jó minőségű, vastag pontymatrac. Egy bojlis pontyhorgásznak ugyanakkora hangsúlyt kell fektetnie a megfogott hallal való kíméletes bánásmódra, mint a megfelelő hely és csali kiválasztására.

Este tíz órakor a jobbos botomon már volt is egy érdeklődő. Mivel a merítő már a csónakban volt, az pedig menetirányban, így azonnal indulhattam. A halra teljesen laza zsinórral mentem rá, majd a közelébe érve tapasztaltam, hogy már az akadóban van, szerencsémre a zsinórszabadítóm segítségével ki tudtam szabadítani.

Ha már az első halnál meggyűlt a bajom a vízben lévő bokrokkal és ágakkal, akkor fontosnak tartom, hogy ejtsek néhány szót a szerelékről, amit használok egy ilyen akadókkal teli vad vízen. 0,35 mm-es főzsinór, melyre kötök még 20-30 méternyi 0,55 mm-es Anaconda kagylóálló előkét. A horogelőkém hosszát körülbelül 22 cm-re hagytam, itt a választás a 35lb-s, bevonatos Pb Product Jelly-Wire előkezsinórra esett, melyre 4-es méretű, vastaghúsú NG horgot kötöttem. Nagyon fontos még hogy elhagyós szereléket készítsünk, és lehetőség szerint ólom helyett inkább követ használjunk, így óvjuk környezetünket és a pénztárcánkat is.

Ezzel a szerelék kombinációval még az éjszaka folyamán hat darab halat sikerült megszákolnom a nyolc kapásból. Másnapra sem javult az idő, az eső egyre jobban esett, estére még a szél is feltámadt. Nappal mindösszesen egy kapásom volt a benti bójámról, de mire beértem a hal már feltekerte a szerelékem egy akadóra és leakadt. A blueberry-s etetésemen estétől megint jöttek a halak, de csak kisebbek.

Éjjel 3 óra volt, amikor a távolabbi botomon folyamatos húzást észleltem, de a hal az akadók miatt ismét lemaradt. Ezután átgondolva a dolgokat, annak érdekében, hogy kíméljem a halakat és én se üres horogra érjek be, az éjszaka kellős közepén új hely után néztem. Zsinóromat egy villán keresztül átvezettem az előttünk álló akadókon, majd az akadók után még balra megvezetve helyeztem el egy törés oldalában. Így a mellettem horgászó társamat sem zavartam. A hely nagyon jónak ígérkezett, a horgom alatt egy szem 20mm-es csokis bojli egy fél Four Season pop-uppal. Egy marék bojlit szórtam a szerelékemre, semmi mást nem etettem.

Reggel 7 órakor ezen a botomon két csippanás ébresztett. A zsinór többszöri megvezetése miatt nem is számítottam füstölős kapásra. Mivel társaim még aludtak így egyedül mentem, de hamar ráeszméltem, hogy nem lesz egyszerű feladat a szákolás, mert hatalmas szél tombolt. A bójámhoz vezető százötven méteres utat laza zsinórral tettem meg, majd miután láttam, hogy a hal eljött már az akadóktól a nyílt víz irányába, próbáltam kezembe venni az irányítást. Ráemeléskor hatalmas súlyt éreztem, gondoltam ismét leakadtam. Szerencsére nem. 10 perces fárasztás után néztem szembe először a hallal, ami már első látásra nagyon jónak tűnt. A szél továbbra is süvítve fújt. A fejemben csak az járt, hogy úristen, ez az első halam innen és milyen jó. A következő öt perc egy örökkévalóságnak tűnt számomra, amit éreztem azt nem tudom leírni. Szerencsére meg tudtam szákolni, és miután beemeltem a csónakba, akkor láttam, hogy ez a hal közel lesz a húsz kilóhoz. Hatalmas élmény volt ebben a szélben egy ilyen nehéz vízen, ekkora halat fárasztani. Parthoz érve egyből keltettem társaim, hogy nagy halat fogtam, segítsenek mérlegelni. A mérleg 26,8 kilogrammot mutatott pontymatraccal. A matracot visszamérve 23,5 kg.

Jó csali és helyválasztás, egy kis szerencse és a siker nem maradt el. Nagyon fontos megjegyezni, hogy hiába etetünk és csalizunk jó minőségű bojlival, ha nem a megfelelő helyen keressük a halakat.
A pölöskei tó kedvenc vizeim közé tartozik, így augusztusban ismét visszatérek egy nem éppen kényelmesnek mondható horgászatra.

Bálint Roland
L&R TEAM